Koncert, zene

Az egyiket mindenki ismeri, de ritkán játsszák, a másikat senki sem ismeri, és nem is játsszák (Magyarországon az Óbudai Daubia Zenekar fogja először), a harmadikat kevesen ismerik, de sokat játsszák. Egyszóval érdemes lesz eljönni, mert ami közös a három zenében: mindegyik remekmű.

Két örök kedvenc: a kukásautó és a Mikulás összegyúrva. Újragomboljuk a jó öreg szakállast, mert kaphatunk-e nagyobb ajándékot, mint egy szeméttelenítő, jólevegősítő, természetrekreáló Télapót? Ugyehogy ugye.

Szombat délelőtti családi koncertsorozata Danubiával 4 éves kortól a Budapest Music Centerben!

Egy igazán szép történet, két zseni apa-fiú barátsága egy zseniktől túlzsúfolt század vége felé. Persze a Salieri-ügy „drámásíthatóbb” volt, ez a barátság azonban mérhetetlenül érdekesebb, mint amaz: két tökéletesen különböző világ, összetéveszthetetlen, és mindkettő a maga módján utánozhatatlan.

Ez most válasz a brácsás viccekre: egyrészt tényleg hangszer, másrészt a brácsás is lehet komoly figura. Például karmesterként is lehet kiváló. A kérdés: mennyire modern a „modern”, és mennyire klasszikus a régi? Szvitek és szimfóniák meccselnek háromszáz fényév távolságból.

Nehéz azt megfogni, mi is olyan mozartos Mozartban, de van valami, ami azért visszatükröződik néhány utód habitusában, meg munkához való hozzáállásában az amadeusiból. Talán a játék? Az jó közelítés lehet. Ugyanakkor nagyon profi, csak felkérésre dolgozó és az érzékenységet szinte agresszíven rejtegető habitus ez – számomra Stravinsky is kicsit ez a tészta.

A Fehérlófia az egyik legismertebb és egyben legarchaikusabb magyar népmese. Évszázadok óta adódik szájról szájra, hiszen olyan sok bölcsességet, tudást rögzít, ami koroktól függetlenül érdekes és érvényes mindenki számára.

Nem tudnék olyan nagyon sok megrendítő művet listázni ma élő zeneszerzőktől. Vannak remekművek, kirobbanóan eredetiek, megdöbbentőek, de velőtrázón drámaiak kevesen. Befeketedett Caravaggio egy kis római templom sötét oldalhajójában, made in 2013: ez Zombola Passiója.

Igen, valóban, ez amolyan olcsó bulváros címadás, de hát mit csináljunk? Így a nőkről, nőknek, nőkért soha senki nem írt. És talán közhely, de a női lelket sem nagyon értette más ennyire. Hab a tortán, hogy Celeng Mária valódi nemzetközi sztár, olyan énekes, akinek talán Mozart is szívesen írna egy új áriát.

Az első félidő fuvolával indul és azzal is ér véget – bár az egyik a zenekarból, a másik a színpad elejéről szól majd. A hangszer mindent tud mélységben és magasságban, ahogy Prokofjev is mindent, amit a romantikától tanult, beleszántott a saját félorosz-féleurópai világába, és ráadásul talán ez a legjobb szimfóniája.

Az egyik legfontosabb zenemű, amit talán nem is előadásra szánt Bach. Egy afféle zenei Biblia. Három fiatal szerző teremti újjá zenekarunk számára, ősbemutató és találkozás: J.S. Bach meets 2020.

Te milyen hegedűszóló lennél? Lányok Britten, fiúk Strauss – vagy fordítva? Vagy tizenöt évesen Strauss, harmincasként már Britten? Koncert után szavazás!

Van ez a(z újabb) fontos klasszikus, és nem is tudunk róla. A Harmonielehre egy atomerőmű, realista látomás, gyönyörű és nagy zene.

Jó érzés azt képzelni, hogy ezt a történetet a görögök is ilyen vérfagyasztó kriminek élték meg Szophoklész idején, ami pont annyival mutat túl egy vérprofi Netflix sorozat mélységein, amennyivel mélyebb a múltnak kútja (Thomas Mann) a Mi kis falunk kerti díszletcsapjánál. Ne értsenek félre: a Netflix is szuper – de ez jobb.